Bevezető

Luhan egészen addig nem tudta mi is az a szerelem, amíg el nem kezdte a középiskolát. Azonban az érzés egyről a kettőre rá is rátalált, ahogy bekerült az iskolai közösségbe. Szerelmes lett egyik osztálytársába, de nem is akárkibe: egy másik fiúba, akit úgy hívtak, Kim Jongin, vagy becenevén Kai.

A fiú csak csendesen, észrevétlenül figyelte szíve választottját, akiről viszont hamar kiderült, hogy szinte esély sincs, hogy közelebb kerüljön hozzá, mivel Kai olyan volt, akár csak egy betörhetetlen erőd. Csendes volt, és zárkózott. Sosem kezdeményezett beszélgetést senkivel, és úgy tűnt, nincs egy barátja sem, mert mindig csak egyedül töltötte az idejét az iskolában. Egyedül ült be a padba, egyedül ebédelt, egyedül volt az udvaron, és egyedül ment ki az iskolából. Nem vett részt semmiféle közösségi tevékenységben ha nem volt muszáj, és csak ritka esetben hagyta el egy-egy mosoly az arcát. (Magával szembeni szigorúságának azonban megvolt az eredménye, hiszen mindenből mindig kitűnő volt.) Az osztály többi tagja is hamar rájött, nem is érdemes próbálkozni nála, mert a fiú teljesen zárkózott magatartást mutatott mindenkivel szemben.

Luhan látva az osztálytársak „kudarcait”, leginkább meg sem próbálta megszólítani őt – hiszen ki az, aki megpróbál egy olyan zárt ajtón bejutni, amin még kilincs sincsen?

Szóval, bár Luhan valójában nem ismerte igazán Jongint, mégis ott volt benne a bizonyos érzés. Talán nem is volt ez teljes igazából szerelem, hanem inkább nagyon erős rajongás és vonzalom, azonban a fiú minden vágya az volt, hogy egyszer közelebb kerülhessen Kaihoz, és igazából megismerhesse őt.

Elröppent a legelső tanév. A diákok most visszatértek a nyári szünetből, kíváncsian várva, mit is fog hozni az új tanév számukra. Luhan is ilyen gondolatokkal lépett be szeretett iskolája ajtaján az évnyitóra igyekezve, és alig várta, hogy újra láthassa azt a személyt, akinek már a gondolata is sokszor megdobogtatta szívét.
Benne is volt egyfajta izgatottság. Valahol mélyen reménykedett abban, hogy talán az új tanév nem csak új órarendet, új könyveket, ceruzákat hoz majd számára...

...hanem valami mást is.



"Új, más"... Valahogy ezekről a szavakról mindenkinek valami pozitív, jó dolog jut az eszébe. De ezek a szavak valójában semmit sem rejtenek magukban - csakis az ismeretlent.